A második világháború idején a totális háború senkit sem kímélt, legyen katona vagy civil. A hátországot is hamar elérte a spórolás, a jegyrendszer, majd az éhezés is. Egy-egy nagyobb város elhúzódó ostroma idején a lakosság teljesen elszakadhatott a külvilágtól, és vele együtt a vidékről érkező élelemtől. Leningrád hírhedt 872 napos blokádja alatt közel másfél millióan hunytak el, nagyrészt éhezés miatt.
Budapest 1944-45-ös ostroma idején az emberek túlélése sok esetben saját leleményességükön múlott. Akinek volt élelme bármit kérhetett cserébe, és így hamar cserekereskedelem alakult ki a lakosság körében, vagy akár a kétségbeesett katonákkal is. Sajnos azonban így sem élhette meg sok a fővárosban élő az ostromot: a lakosság veszteségét 37-38 000 főre becsülik.
Ételszállítmány érkezik a Sziklakórházba, 1944-ben.
Alapvetően nem volt célja a konyhának a főzés, Budapest ostroma alatt mégis szükséges volt.
Élet a Sziklakórház konyháján, 1944-ben.
Ahogy minden felszerelést, az étkészletet is a János Kórházból hozták.
A János Kórházból érkező élelmet hasonló ételhordókkal hozták a Sziklakórházba, ahol csak melegítették és porciózták azt.
Jégszekrény az 1950-es évekből. A hűtéshez valódi jeget használt.
